A hétvégén Berettyóújfaluba vitt utam, a Berettyószentmárton városrészben található Szász tanyára. A tanya már a város zajától elrejtve található, de nagyobb sétával is belátható távolságra fekszik a várost átszelő 47-es főút vonalától. Végig beton úton lehet megközelíteni, amelyhez nem szükséges tipográfus végzettség odatalálni, ráadásul jól olvashatóan ki is van táblázva a helyszín.
Talán nem meglepő egy tanyán, hogy vannak állatok, gazdálkodás zajlik. Annál inkább szembetűnő azonban az állatok közelsége. A bevezető út is gyakorlatilag karámok között visz be a csárdáig, de ott is ez a helyzet fogadja látogatót. Néhány lépésre legelésző rackák, tehenek és a csárda terasza előtt heverésző egerészek.
A vendéglátás ezúttal szabadtéren, egy hatalmas filagória alatt zajlott, így a csárda balteréről nem tudnék hosszabban írni, de az ablakon betekintve bizonyosságot szerezhettem: mindenre felkészült, valóban a vidékhez illő hangulatú teremről van szó. A filagória fából készült, zsindely tetővel ellátott. Túlnyúló teteje komoly védelmet nyújt az esetleg rosszabbra forduló időjárás ellen, de ettől még szellős és hűvös marad. Kifejezetten rossz idő esetén ponyvát lehet a filagória köré ereszteni.
A vendéglátás igazán házias. A tulajdonos és a felszolgálók egyenes beszédű, közvetlen emberek. A kemencében sült langallótól kezdve a húslevesen át a sültekig minden fogás zamatos, jól fűszerezett. Az ételek hagyományos edényekben kerülnek az asztalokra, melyről nagyanyáimnál töltött kisgyerekkorbéli nyarak jutottak eszembe.
Kis létszámú lakodalom volt most ez, 35 fővel indultunk a szombatestének. A csapat is kitartónak bizonyult, de a helyszín egész varázsa is sokat tett ahhoz, hogy hajnalig mulassunk. Eszter a menyasszony és Levi a vőlegény pedig minden bizonnyal örömmel nyugtázták a napot és boldogan élnek, amíg csak lehet! Így utólag is sok boldogságot kívánok!